Furcsa játék

Van egy játék, amit mindenki megtanul gyerekként, s anélkül, hogy tudná: egy életen keresztül játssza. 

A neve: ÜRÜGYEK

Egyszerű a játékszabály:
KÉRJ MÁST, MINT AMIRE SZÜKSÉGED VAN...

***

A napokban egy koldusasszony mellett mentem el. Szokásomhoz híven, semmit sem adtam neki... 

- Rossz szokás! - mondod.

- Tudom. - válaszolom.

Majd azon gondolkodtam: ha pénzt nem is, de valami mást mindenképp adhattam volna... Például egy ölelést. Tényleg, vajon mi lett volna, ha megölelem azt az öregasszonyt...? Vagy ha egyenesen megpuszilom az arcát? Hisz ez nekem egyébként sem esik nehezemre.

 Lehet, megijjedt volna. De az is lehet, hogy elsírta volna magát.

 Nem tudom... de attól tartok, soha nem is fogom megtudni. 

És itt jön be a játék. Kérj mást, mint amire szükséged van!

Mert amire valóban szükséged lenne - egy ölelés, egy kézfogás, egy mosoly, egy puszi, vagy épp egy csók - azt nem szabad kérni.
Azt egyenesen:  TILOS!!!

A koldusok általában pénzt kérnek. Mert éhesek. 

De ki mondta, hogy kenyérre éhesek? 

És ki mondta, hogy pénzre van szükségük? 

Vajon, ha egy ölelés kellene nekik, bevallhatnák?

Sajnálom, hogy nem öleltem meg. Mint ahogy azt is, hogy ma nem volt elég bátroságom meghívni egy teára azt az  embert, aki bejött a hivatalba egy már régebben igényelt igazolásért. Pedig elterveztem, hogy megteszem. Sőt, azt is hogy elviszem egy borbélyhoz. Egyedülálló. Negyvenes éveiben jár. Vagy még idősebb. Készül kimenni külföldre a testvéréhez. Soha nem nősült meg, mert a szüleit gondozta. De rá senki sem figyelt, őt senki sem gondozta... Ezért csapzott, kócós, zsíros a haja, s talán még azt sem tudja, milyen értékes.
Honnan is tudná? Hisz senki sem mondta neki...

Ürügyek, melyek-"ben" olvasnunk kellene... s mi megmaradunk a pénz, az igazolás, a "Békesség Istentől!" szinten...Ahelyett, hogy megölelnénk, teára hívnánk s befogadást gyakorlonánk valakivel szemben.

Nem tudom, ha valamikor is bátorságom lesz nem csupán olvasni (a sorok mögött), de aszerint is cselekedni.

***

Uram, köszönöm, hogy Te nem azt adod, amit kérek, 

hisz arra nincs is szükségem - hanem, amit meg sem merek fogalmazni... 

Mert te ismered az "ürügyek" nevű játékunkat.

Ha tudta, miért nem szólt???

... avagy gondolatok "a" mese margójára.


Legutóbb azt mondtam, olvassátok el A nagyravágyó feketerigó c.mesét.
Megtettétek? Elolvastátok? Különben nem értitek, mit akarok mondani...

Szóval ott a kisfiú. Barátot keres - ezzel vagyunk még így néhányan... Csak azt nem értem, miért nem mondja ki, amit szeretne. A legelső alkalommal... Miért vár vele annyit...?

Haragudtam a kisfiúra. Nem fair! Mindig azt hisszük, a kis feketerigó a ludas: miért pingálta ki magát? Miért nem várta meg, hogy a kisfiú odamenjen hozzá s azt kérdezze: Nem leszel a barátom?

Akárhogy is nézem: ez a barátság nem a rigó miatt kezdődött félévvel később... Pontosabban: nem csak! A kisfiú ugyanúgy nem volt kész a barátságra. Először azt kellett megtudnia - önmagával kapcsolatosan is - hogy MIT/MILYET NEM AKAR... 


Egyszer egy barátom azt mondta: Ha kimondtad az IGEN-t, tartsd magad ahhoz. Ha kimondtad a NEM-et, ahhoz tartsd magad. Csakhogy azt gondolom: ahhoz, hogy tudjuk, mi IGEN, ahhoz ki kell mondanunk párszor előtte azt is: mi NEM...

Miért?

Mert különben utána folyton hátratekintgetnénk...
Meggyőződésem, hogy a "hufnágelpistik"-nek, az ál-zöldköllőknek, az ál-gólyáknak, az ál-sárgarigóknak (amik viszont veszélyesen hasonlítanak az igazi feketerigókra, de mégsem ugyanazok!) meg kell tanulnunk NEM-et mondani! A barátság védelme érdekében mindenképp.

A kisfiú barátot akart. De még ő sem állt készen "barátilag" - vagyis: a barátság nevű tantárgyból még ő sem vizsgázott... Egy dolog vágyni valami után, s egészen más dolog készen lenni rá.

Egyet irígylek mégis a kisfiútól - ő ezt a tantárgyat egyetlen félév alatt letudta. Mármint az elméletet... A gyakorlat persze csak ezután következett.

Nekem több szemeszter sem volt elég ...
No, de ameddig nem csapnak ki az iskolából, addig újból és újból felveszem ezt a tantárgyat. :)

Ha valaki megtudná, mi a "tételsor", szóljon - hátha egyszer nekem is sikerül a "vizsga"...