2011. április 17., vasárnap

Sára "vicces"-hite


Kevés dolog van rám olyan nagy hatással, mint egy-egy beszélgetés... 
*** Apropó: azt hiszem, ha az imádságot párbeszédként élném meg, nagyobb (vissza)hatással lenne az életemre!
Beszélgettem valakivel. Megjegyeztük: Sára az "én ismerem a dörgést, tudom, mit jelent az, hogy hívő, hisz már régóta az vagyok, s az is maradok..." típusú keresztyén megtestesítője. Nem lázad, itt-ott alternatív megoldásokkal próbálkozik besegíteni a Nagy Terv megvalósulásába, de alapjában véve semmi baja az Úrral. Sosem mondja férjének, hogy hiába áldozik s ne pazarolja az állat-állományt... Nem! Sára nem tartja vissza Ábrámot. Sőt, valahol örül is, hogy  ilyen "vallásos". Mert hát szó mi szó: áldott egy ember az övé! Messze földön hírük van, királyok kötnek szövetséget vele. S azt valószínűleg ő is tudja: mindezt az Úrnak köszönhetik.

Tehát jól elvan Vele! Nem lázad, nem lesz belöle „ateista”, épp csak már nem tud hinni az igéretben. De sebaj! Egy darabig ez nem is vevődik észre. Meg egyébként is: ki kérné számon egy ilyen tisztességes, idős „úrnőtől”, hogy hisz-e, és ha igen, akkor mit? És az sem mondható, hogy nem hűséges, vagy nem engedelmes feleség: ha Ábrám arra kéri, még azt is bevállalja, hogy ők „csak tesvérek”… Szóval: mintafeleség.  

És mondom: nem is lenne itt semmi probléma, ha az Úr nem gondolná komolyan a saját igéretét. Nem derülne ki semmi! Nem vennénk észre, hogy Sára valójában nem az években, hanem a hitében lett „öreg”!

De a kacagás mindent elárul. A sátorlap túloldaláról felhangzó kuncogás… ”Méghogy én fiút szülök? Egy év múlva? Nah de kérem! Ezeknek a kedves idegeneknek megártott a napsütés. Bár azért kicsit rosszul is esik, hogy ilyesmivel tréfálkoznak. Hisz mégiscsak egy tisztességes asszonyról beszélnek…”
És nevet.
Persze ez egy cseppet sem vicces! A vicc édes. De Sára: keserű.
 Ő a megkeseredett hívő megtestesítője…

Nincs jogomban megítélni őt. Valójában nem is felette török pálcát, hanem önnön „öreg” hitem felett. Elvagyok Istennel, tudok imádkozni, legalábbis hangosan. De csendben már nehezebb, mert azt csak Isten hallja, Ő meg aztán nagyon komolyan veszi amit mondanak Neki …
Veszélyes műfaj az ima!
Azt gondolom, nem az mutatja meg a hitemet, hogy mire bólintok rá. Hanem az: mi felett kacagok? Istennek mely igéreteire mondom azt: „Ha ezt a témát kikerüljük, kapcsolatom, Beléd vetett hitem továbbra is zavaratalan lesz. Minek kell most midnent felkavarni az IGÉRETEK MEGISMÉTLÉSÉVEL?”
Isten azonban komolyan veszi amit mondott. Addig ismétel, amíg meg nem cselekszi…
Ezért az egyért született meg Izsák, a nevetés fia, ezért volt a Páska vacsora, ezért halt meg az Egyszülött, ezért volt Húsvét, ezért van minden... 
Ezért.
Különben mi még az üdvösségünket is "elkacagnánk"...

2011. április 6., szerda

Exodus 12,42


http://www.youtube.com/watch?v=aL3Sd1xAWCc


Ki (?) és Be-vonulás  ;) 


Vannak dolgok, amiket nehezen értek meg...
Sőt. Igazán sosem értem meg. Később sem. Legfeljebb lassan elfogadom. Majd megszokom. Aztán természetesnek tartom. S utólag, már meg sem kérdem: miért?


Nem rég a Páska vacsoráról gondolkodtam: igazán furcsa egy történet. 


Hogy is van? Mivel kezdődik?


430 év 
Ennyi időt töltenek Izrael fiai Egyiptomban. Még kimondani is sok!
Úgy néz ki: a Mindenható elfelejtkezett népéről. Mint az az egyetemi professzor, aki iskolába vitte csemetéjét, s mikor odaért, látja: nincs vele. Útközben "ottmaradt" valahol egy üzletben, ahova benéztek...


Isten feledékeny volt. Diagnózis: "430 fokos amnézia".


Aztán valami "tüzet fog". Egy semmire kellő, száraz pusztai bokor, amit történetesen egy birka pásztor vesz észre. Jobb dolog híján, kíváncsiságtól hajtva, odamegy, hogy megnézze: 
"hogy lehet, hogy valami ég, de nem ég el?"

Valami szerelem van a dologban... Tűz ez a javából!

A Hang, miután tisztázza: a pásztor "csupán vendég és szolga, / saruit tehát le kell, oldja!", rátér a lényegre (most csak az igéket írom ki): 
MEGLÁTTAM
MEGHALLOTTAM
ISMEREM
LESZÁLLOK
KIMENTSEM
ELVIGYEM
...
MOST AZÉRT MENJ!

És a pásztor megy. Igaz, előbb vonakodik, de az eredmény ugyanaz.
Az, aki látszólag elfelejtkezett róluk, most megjelenik, s azt mondja: indulj!

Hát, ha őszinte vagyok: ezt az ember még a legjobb barátjának sem engedi meg! Mi az, hogy évekig hallgat, aztán meg úgy tesz, mintha minden rendben lenne? 
Sőt, még ő kezd siettetni.

Emlékszem, mikor a bátyámmal egyazon gimibe jártunk. Az ő reggeli "rituális + hosszú zuhanyzásai" elmaradhatatlanok voltak. Nem egyszer negyedórát is vártam rá. De amikor elindult, olyan iramban ment, hogy lehagyott. Végül megegyeztünk: én előre mentem, s a villamosnál bevártam. Sokszor ha távolról észrevette a villamost, egy jó kis sprint, s mire bezárult az ajtó, épp felugrott. (Ennyit tartott a zuhanyzás-adta frissesség :) ) 
De neki könnyű volt "behozni a lemaradást". 
Hisz ő volt a nagyobb és a gyorsabb...

Mózes, az (elég) jó pásztor elmegy a fáraóhoz. Huzavona, kígyós-csoda, tízcsapás & siránkozás.

Majd Isten elrendeli a Páskát.
Innen kezd érdekes lenni a dolog. 
Az akinek 430 évig volt ideje, most azt mondja: PÁSLI, PÁSLI! ( = gyorsan, gyorsan *idézet M.-tól). 

Döbbenetes: a Páska vacsorán minden arról szól, hogy sietni kell! 
A hús félig sült, a kenyérnek nincs ideje megkelni (ezért "kovásztalan"), az emberek felövezett derékkal, lábukon sarukkal, kezükben a botokkal, sietve, útra készen kellett elfogyasszák azt! Egy kis cinizmussal azt mondhatnánk: mi ez a nagy felhajtás??? Hova  a nagy sietség? Eddig volt ideje, ránk se' bagózott.. mi most miért sietnénk... Hát miről késhetünk le???
Emberileg igaz. Tényleg. Miért sietnénk? És ha ez is csak egy trükk? Ki ez a Mózes? Szórakozik velünk? Fáradtak vagyunk. Ne járassa velünk a bolondját. Még hogy sietni... Egy csodát!

És aki nem vette fel a "páska ritmusát", nem csupán lemaradt, de ottmaradt. Egyiptomban.

Isten egyéni ritmussal dolgozik. 
Van amikor hosszasan hallgat. Ilyenkor ostromlod az eget, de semmi válasz. 

De ha egyszer elindul, akkor cselekszik. Akkor minden mozgásba kezd...

430. év *


Izrael fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
A négyszázharmincadik esztendő végén,
 éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.
Virrasztott az ÚR azon az éjszakán, amikor kihozta éket Egyiptomból.
Ez az éjszaka az ÚRé volt.
Virrasszon ezen Izrael minden fia nemzedékről nemzedékre
(Exodus 12,40-42)

*(a különbség csak egy kicsi pont - de ez minden megváltoztat... 
nem mindegy hogy 430 avagy a 430. )

Az, aki sosem szunnyad, most virrasztott. 

De mitől volt az Övé ez az éjszaka? 
Miért: az eddigi éjszakák kiéi voltak? 
Ez most mitől más?

Ez az éjszaka az Övé volt. 
Mert a szabadulás egyedüli szerzője: 
Ő!


Tudod, mit jelent ez?
Ez visszamutat Ádámra, az első (férfi)emberre, aki azáltal lett (ember)párrá, hogy álmában  Alkotója kivett az oldalbordájából, s asszonyt formált belőle neki. Tudod, mitől szabadult itt meg az ember? Attól, ami nem jó. A magánytól. Egyiptom lehet vagány. De a magány hamar "Egyiptom"-má, sötétség házává válik...

Ez az éjszaka talál a zsoltáros szavaival is: 
Szerelmesének álmában ad eleget. (Zsolt 127,2b)
Amikor az ember tehetetlen, kimerült, leül, vagy épp elalszik: Isten cselekszik! 

Végül előremutat a Gecsemánéra. Jézus virrasztott akkor. Az az éjszaka az ÚR(Jézus)é volt. Azon az éjszakán, melyen elárultatott vette a kenyeret... Ebből lett az úrvacsora. Kiment az Olajfák hegyére. Itt tanít meg az Atya előtti őszinte tusakodásra, ima-harcra. Itt megy végbe leg megrázóbban a "legyen meg a te akaratod"... Itt fogadja az áruló(k) csókját.   Mert nem csak egy volt... Az árulók sokszor ma is "csókolgatják a Fiút" (Zsolt 2,12). Épp csak vesztükre. 

Ezen az éjszakán hozott ki bennünket is
a mi "saját, jól bejáratott, sőt: testre szabott Egyiptomunkból".

De ez az éjszaka nem csupán az ÚRé. Ami az Övé volt, az Izrael tulajdonává, örökségévé  kellett váljon: Virrasszon ezen Izrael minden fia nemzedékről nemzedékre.

***
Látszólag 430 év volt Izraelé és csak egy éjszaka az Úré. 
De a Páska azt bizonyítja: csere történt!!!

Az, ami az Övé volt, az övéié lett (szabadítás).
Az ami az övéié volt (több mint 430 év nyomorúsága), 
az Övé lett!!! 


Mit mondhatok még?

Jó éjt! Jó alvást! 
;)