Ha tudta, miért nem szólt???

... avagy gondolatok "a" mese margójára.


Legutóbb azt mondtam, olvassátok el A nagyravágyó feketerigó c.mesét.
Megtettétek? Elolvastátok? Különben nem értitek, mit akarok mondani...

Szóval ott a kisfiú. Barátot keres - ezzel vagyunk még így néhányan... Csak azt nem értem, miért nem mondja ki, amit szeretne. A legelső alkalommal... Miért vár vele annyit...?

Haragudtam a kisfiúra. Nem fair! Mindig azt hisszük, a kis feketerigó a ludas: miért pingálta ki magát? Miért nem várta meg, hogy a kisfiú odamenjen hozzá s azt kérdezze: Nem leszel a barátom?

Akárhogy is nézem: ez a barátság nem a rigó miatt kezdődött félévvel később... Pontosabban: nem csak! A kisfiú ugyanúgy nem volt kész a barátságra. Először azt kellett megtudnia - önmagával kapcsolatosan is - hogy MIT/MILYET NEM AKAR... 


Egyszer egy barátom azt mondta: Ha kimondtad az IGEN-t, tartsd magad ahhoz. Ha kimondtad a NEM-et, ahhoz tartsd magad. Csakhogy azt gondolom: ahhoz, hogy tudjuk, mi IGEN, ahhoz ki kell mondanunk párszor előtte azt is: mi NEM...

Miért?

Mert különben utána folyton hátratekintgetnénk...
Meggyőződésem, hogy a "hufnágelpistik"-nek, az ál-zöldköllőknek, az ál-gólyáknak, az ál-sárgarigóknak (amik viszont veszélyesen hasonlítanak az igazi feketerigókra, de mégsem ugyanazok!) meg kell tanulnunk NEM-et mondani! A barátság védelme érdekében mindenképp.

A kisfiú barátot akart. De még ő sem állt készen "barátilag" - vagyis: a barátság nevű tantárgyból még ő sem vizsgázott... Egy dolog vágyni valami után, s egészen más dolog készen lenni rá.

Egyet irígylek mégis a kisfiútól - ő ezt a tantárgyat egyetlen félév alatt letudta. Mármint az elméletet... A gyakorlat persze csak ezután következett.

Nekem több szemeszter sem volt elég ...
No, de ameddig nem csapnak ki az iskolából, addig újból és újból felveszem ezt a tantárgyat. :)

Ha valaki megtudná, mi a "tételsor", szóljon - hátha egyszer nekem is sikerül a "vizsga"...

Felkészülni, vigyázz, rajt!

Nos, azt hiszem, indulhatunk...

Egy blog. Uh, mit is jelent?
Először is elhatározzuk, hogy írni fogunk...
Másodszor, hogy rendszeresek leszünk...
Harmadszor, hogy nem keresünk feltétlenül olvasókat, de ha akadnak, az jó... :)

A számokat ismerem, folytathatnám is, de jobb, ha mégsem. Mert az eddig leírtakkal már alapból baj van.

Azt hiszem, el kellene mondjam, miért is kezdtem bele...

Hm... Hát, az a helyzet, hogy elhatároztam: kiírom valahova: 

ingyen és bérmentve meghallgatok sztorikat.

 Aki akar mesélni a szomorúságairól, a kapcsolatiban megtörtént "karambolokról", azokat meghallgatom. Pontosabban elolvasom...

De nem kürtölöm ki. HA VALAKI VÉLETLENÜL RÁAKAD, IRJON...

OK, OK, tudom, ez még nem elég meggyőző egy érv. De aki szomorú, és senkije sincs, aki meghallgathatná, azt nem kell nagyon győzködni. Az úgyis mesélni fog.

Nos, egyelőre ennyi...

ui. a legközelebbi alkalomig olvasd el Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó c mesét.
Arról fogunk majd beszélgetni. Jó?

Aki azt gondolja, hogy soha sem fog blogot írni, az már csak egy fél lépésre áll az első bejegyzésétől...